Az előzetes esélylatolgatások Kaká győzelmére tippelnek inkább, mintsem Ronaldo sikerére. Mondják ezt több okból is. Sokan úgy gondoljak, hogy Kaká összetettebb játékos, mint kedvenc hetesünk. Ez is bizonyítja azt, hogy a végső győzelem mellett 10 góljával a gólkirályi címet is megszerezte tavaly a BL-ben, ami elegendő volt ahhoz, hogy az UEFA illetékeseit is meggyőzte, miáltal a szokásos év eleji, monacói gálán a 2006/2007-es Bajnokok Ligája MVP-je, azaz legértékesebb játékosa lett. A másik, hogy ahol a két játékost legjobban össze lehetett hasonlítani, az épp csapataik egymás elleni BL-elődöntője volt… Márpedig tudjuk, hogy gyakorlatilag Kaká egymaga ejtette ki a Unitedet a két mérkőzésen szerzett három góljával. Ezzel szemben Ronaldónak voltak szép megmozdulásai az odavágón (sőt gólja is Dida jóvoltából), de lássuk be a visszavágón a csapat többi tagjával együtt nem brillíroztak…

Kaká mindösszesen 18 gólt szerzett az AC Milan színeiben (8 találat a bajnokságban) a 2006/2007-es idényben, és elévülhetetlen szerepe volt a BL megnyerésében. Mindazonáltal a tavalyi évben a Milan csak a nemzetközi mérkőzésekre összpontosított a jól ismert bundabotrányból kifolyólag. -7 pontos hátránnyal kezdték meg a Lega Calciot a piros-feketék, de ennek ellenére is a harmadik helyen végeztek a városi rivális Internazionale, és a Totti vezérelte AS Roma mögött. Az idei évben már 8 Kaká találatot jegyezhettünk - 6-ot a bajnokságban, 1-1-et pedig a BL-ben, és a Szuperkupa Döntőn -, amivel egyelőre jobban áll idén a portugálnál. Kakáról elmondható, hogy módfelett intelligens játékos. Mindig tudja, hogy mit kell csinálnia az adott szituációban: ha egy váratlan ritmusváltással kell magát gólhelyzetbe hozni, megcsinálja; de ha csak elvonni az ellenfél csapatából két, akár három játékos figyelmét az elmozgásaival, s ezáltal a többieknek adni nagyobb teret, megoldja. A fontos gólok szerzőjeként is emlegethetjük a brazilt. Akár a BL negyeddöntőben a Celticnek lőtt gólról, vagy éppen az Old Traffordon szerzett két találatáról beszélünk, kijelenthetjük, hogy mindig rendkívül éles szituációkban tudott jól dönteni, s ezzel csapatát továbbjuttatni.

Ami Ronnie mellett szól az a hihetetlen agilisság, ami a játékát jellemzi. Rendkívül gyors, s ezáltal az ellenfél védői nem tudnak mit kezdeni vele. Ennek meg is volt az eredménye, hisz összesen 23 gólt termelt (ebből 17 a bajnokságban), ami egy szélső középpályástól nem kis teljesítmény. Legemlékezetesebb pillanatai a decemberi-januári időszakra tehetők, amikor egymás után kétszer választották meg a hónap legjobb játékosává, valamint a bajnoki hajrában szerzett parádés góljai, megmozdulásai: a Fulham ellen az utolsó percben döntötte el a mérkőzést pazar, 17 méteres lapos lövésével, majd az Everton ellen csereként beállva pezsdítette fel olyannyira társait, hogy ezután 4 góllal terhelték az ellenfél portásának, Iain Turnernek a kapuját. Ez volt az a mérkőzés, mikor végérvényesen a Vörös Ördögök lettek az elsőszámú esélyesei a Premier League bajnoki címéért folytatott harcban. Mindezek mellett nemzetközi szinten is megállta a helyét, gondoljunk csak a válogatott mérkőzéseken nyújtott remek teljesítményére, vagy a Roma elleni BL-negyeddöntőre.

Az év vége felé esedékes nemzetközi díjazásokat legtöbbször olyan player kapja, aki nemzetközileg is nyert valamit az épp aktuális évben. Csak néhány példa az elmúlt évek tendenciájából: 1996 - Matthias Sammer/GER (EB), 1997 - Ronaldo/BRA (UEFA Kupa), 1998 - Zinedine Zidane/FRA (VB), 2001 - Michael Owen/ENG (UEFA Kupa), 2002: Ronaldo/BRA (VB), 2004 - Andrij Sevchenko/UKR (BL), 2005 - Ronaldinho/BRA (BL), 2006 - Fabio Cannavaro/ITA (VB). Vagyis az elmúlt 11 évben 8-szor nyerte el olyan játékos a címet, aki a legmeghatározóbb volt csapatában az említett sorozatokat figyelembe véve. A maradék három évben sem történt nagyon nagy meglepetés, bár a '99-es végeredményt nem tartom jogosnak... Hiába lett anno bajnok, és gólkirály Rivaldo a Barcával, ez semmiképp sem múl felül egy triplázást, pláne úgy, hogy Becks volt a MU mozgatórugója a 98/99-es szezonban. De 2000-ben Figo nyújtott kiemelkedőt, még úgy is, hogy a holland-belga közös rendezésű EB elődöntőjében éppen ő volt az egyik negatív hős. 2003-ban pedig a cseh Nedvedtől láthattunk olyan produkciót, hogy bátran mondhatjuk: félkarú óriás volt nélküle a Juve a manchesteri BL döntőben a sablonosan, unalmasan, de ennek ellenére eredményesen játszó Milan ellen. Ezért merem azt mondani, hogy inkább a milánóiak 22-ese az esélyesebb, mint az egyébként szintén zseniálisat produkáló Ronaldo.